alloween party az E-klubban, 1994-ben. A hazai rock élet ismertebb zenészei és zenekarai meglepetésekkel készülnek - köztük én is. Valami olyannal, ami aztán meghatározó lesz számomra az elkövetkezendő néhány évben...

Még a Sex Action turnék idején barátkoztam össze Juhász Robival - aki később ritmus-gitárosként is segített nekünk az Összeomlás bemutatón - és Pálvölgyi Gáborral (Csiga), aki akkor még gitározott ugyan a Sutterek-ben, de egy hirtelen ötlettől vezérelve szeretett volna basszusozni.

Szóval, egymástól függetlenül is valami újat kerestünk, mind zenében mind az életünkben... és erről néha beszélgettünk is. Nem véletlenül, hiszen a megelőző időszak önpusztító, mély nyomokat és tapasztalatokat hagyó évei után, egy letisztultabb, nyugodtabb életet kerestünk mindannyian. És ez is mind jobban összekovácsolt minket. Már érlelődött valami közös munka gondolata, s ekkor jött a felkérés az E-klubtól... ez sorsszerű volt.

Adva volt a lehetőség, már csak egy dobos hiányzott. Újvári Peti - Robi régi ismerőse - aki szintén "szabadúszó" volt már, azonnal beszállt, s készen volt egy olyan - akkor még alkalmi - zenekar, amire mindenki felkapta a fejét: az Agnus Dei...

Mátyás Attila - ének, gitár (F.O. System, Sex Action, Action)
Juhász Róbert - gitár (Slogan, Wellington)
Pálvölgyi Gábor - basszus (Southern Special)
Újvári Péter - dob (Bedlam)

már említett bulin hatalmas gyertyákkal a színpadon (mely látványelem a későbbiekben is megmaradt), papi csuhába öltözve a Danzig: Dirty black summer c. számát adtuk elő olyan sikerrel, hogy azonnal tudtuk: együtt folytatjuk tovább!

Mindannyian feladtuk hát előző zenekarainkat, és '95-ben a Terror karácsonyi lemezbemutatója után az Actionból kiváltam én is (közben Zoli is már csinálta saját rap csapatát).

Ez ismét egy erőteljes váltás volt. Újra a mikrofon elött álltam és énekeltem az érzéseimről, gondolataimról... az életről, a világról... mindarról, amit az elmúlt években megtapasztaltam és felhalmozódott bennem. Volt miről, hiszen az Action időkben valóban megjártuk a "bugyrokat", s közben nagyon sok mindent átéltem.

z új zenekar megjelenése, színpadképe és hangulata egy kicsit az F.O. System-et idézte (sokak nagy örömére), de a dalok már sokkal pozítivabb töltésűek felszabadultabbak voltak... ez is Dark zene volt, de már nem oly sötét... "...A spirituális szövegek, a zakatoló gitár és dob ritmusok, a szárnyaló dallamok mind olyan egyedi ízt adnak a csapatnak, mely addig még nem volt hallható a hazai zenei életben..." Játszottunk Depeche Mode és U2 feldolgozást is, de sokak bánatára F.O. System-et mégsem.

A zenekar nevét: Agnus Dei (Isten báránya) sajnos sokan félre értették, valamiféle vallásos, szektás hatásnak vélték. Pedig egyszerűen csak egy nagyon mély erkölcsi értéket hordozó nevet akartunk adni a csapatnak.

ajnos, mikorra elkészültünk a lemezzel, a zenekaron belüli súrlódások komollyá váltak, s még mielött igazán ismertté válhattunk volna, a csapat feloszlott. Pedig hatalmas lehetőség volt ebben a zenekarban is. A kiállás, a mondanivaló, a zene, de a négy erős egyéniség (a Sex Action-nel ellentétben) itt nem segítette, hanem kioltotta egymás erejét.

Csak néhány koncert és egy igazán jó lemez maradt utánunk, Minden címmel. Ez tulajdonképpen posztumusz album lett, hiszen a csapat a megjelenés pillanatában már nem létezett. De bármennyire megviselt is ez a szétválás, tudtam, hogy színpad és zenekar nélkül nem bírom sokáig, és azt sem akartam, hogy a dalaink feledésbe merüljenek, ezért egy kis "pihenő" után új zenekart kezdtem szervezni, akikkel majd - szólóban ugyan - de tovább tudom folytatni...
...és innen már egy újabb történet veszi kezdetét

Utóirat:
Azóta jobbára rendeződtek köztünk a dolgok. Robi és Peti továbbra is zenélnek, bár nem annyira intenzíven, mint régen. Csiga teljesen felhagyott a színpadi zenéléssel, csak saját örömére készít zenéket. Néha én is találkozom velük és beszélgetünk mindenféléről... de az Agnus valahogy már nem kerül szóba köztünk.